Az alkotókat illetően nem értem, miért futnak olyan fölösleges köröket, hogy megpróbálnak egy konkrét, relatíve logikusan végigvezetett, és némileg rózsaszín ködökbe

1907, Mária utca, Pál utca - ide lépünk be, és ez a tér nagyon is él, a szó többszörös értelmében: gyerekek (fiúk) bandáznak szerte, hegedűszó, beszélgetnek egymással,

A színlapon ugyan burleszk szerepel, ám bohózat válik Woody Allen Semmi pánik (eredeti címén: Don't Drink the Water ) című drámájából. Nézzük most csak ezt a bohózatot,

Sylvester Lévay és Michael Kunze minden patetizmustól mentesen, már-már tabusértésszámba menően közelíti meg a művészi és zsenilét kérdését, amennyiben megfosztja a Nagy

Könnyed édesség, amely azonban nem egyszerű desszert. Vidám, ötletgazdag, vígjáték, mely önmaga parodizálásán kívül kedvesen tart görbe tükröt a sznob, valóságtól

Ördögi a körforgás. A megözvegyült játékboltos Leopold lánya, Mariann, akit apja a szomszéd Oszkár feleségéül szán, beleszeret a másik szomszéd, a trafikosnő

Az előadás pompásan kettéválasztható a két felvonás mentén. Az elsőben még nagyon nem érezte Michael Kunze, a dalszövegek atyja, hogy mekkora szeletet kíván nézőseregük a

A forradalom maga a romantika! E szó hallatán kiben ne visszhangozának Petőfi lánglelkű kávéházi szónoklatai, az „Egy gondolat bánt engemet”, a pesti srácok diadalmas

A színmű felépítése okán Verebes István és Farkasházy Tivadar emlékezetes Televáró című tévékabaréját (1985) idézi fel, és pontosan abba roppan bele, amitől ez a

Felborult minden. Értékek helyett gépies ítéletek. Érzelmek helyett hierarchia. Párbeszéd helyett pattogó szópárbaj. Figyelem helyett fegyelem. Torzult látszatvilág, amelyből