Az alkotókat illetően nem értem, miért futnak olyan fölösleges köröket, hogy megpróbálnak egy konkrét, relatíve logikusan végigvezetett, és némileg rózsaszín ködökbe
Az alkotókat illetően nem értem, miért futnak olyan fölösleges köröket, hogy megpróbálnak egy konkrét, relatíve logikusan végigvezetett, és némileg rózsaszín ködökbe
A színlapon ugyan burleszk szerepel, ám bohózat válik Woody Allen Semmi pánik (eredeti címén: Don't Drink the Water ) című drámájából. Nézzük most csak ezt a bohózatot,
Sylvester Lévay és Michael Kunze minden patetizmustól mentesen, már-már tabusértésszámba menően közelíti meg a művészi és zsenilét kérdését, amennyiben megfosztja a Nagy
Könnyed édesség, amely azonban nem egyszerű desszert. Vidám, ötletgazdag, vígjáték, mely önmaga parodizálásán kívül kedvesen tart görbe tükröt a sznob, valóságtól
Az előadás pompásan kettéválasztható a két felvonás mentén. Az elsőben még nagyon nem érezte Michael Kunze, a dalszövegek atyja, hogy mekkora szeletet kíván nézőseregük a
Felborult minden. Értékek helyett gépies ítéletek. Érzelmek helyett hierarchia. Párbeszéd helyett pattogó szópárbaj. Figyelem helyett fegyelem. Torzult látszatvilág, amelyből