Édeskettes hármasban címmel egy felturbózott Neil Simon-darabot rendezett Szirtes Tamás a Madách Színház színpadára. A zeneszerző Vernon és a dalszövegíró Sonia, valamint a

Ibsen „olvasmányos” stílusát izgalmasan színpadra vinni csak úgy lehet, hogy a nézőt valami úton-módon vagy intellektuálisan beindítjuk, vagy a látványelemekkel szimplán

Gothár Péter ezúttal Petr Zelenka – kortárs, cseh film- és színházrendező, valamint drámaíró – egyik művében találta meg gondolatainak médiumát. Szembesítő,

A zárásig viszont a színészek keményen dolgoznak. Lengyel Tamás kriplije sajátos felfogás, és bár nem az egyetlen, mégis következetes és egyedi játék. Igaz az első

Itt mindenki elbeszél egymás mellett. A férfi, aki mérnök Amerikában, most hazatér, hogy megkeresse azt az embert, aki megsúgta neki: rajta van a listán – disszidált, de most

Ezt kérdezi az egy szál bugyira vetkőzött Arkagyina az általa letepert Trigorintól, miután épp rájuk szakadt a szobaszínház gigantikus félfüggönye. A válasz pedig

Megtalálható-e az a pillanat, amikor végérvényesen visszafordíthatatlanná válik, hogy a házaspár nem szereti egymást? Amikortól az együttélés többé nem okoz semmilyen

Brilliáns első, jó második, és nagyszerű harmadik felvonás. Egy vérbeli Molnár Ferenc-vígjáték, a maga jellemzően különc karaktereivel és jellegzetes stílű humorával, no

„Bánom is én” – mondhatta a Nádasdy Ádám által szerencsésen és „kortársszínpadképesre” újrafordított Shakespeare-klasszikus „felújított” címével összhangban

Egy helyszín, gyakorlatilag egyetlen cselekményszál és alig pár nap. Ezek a megállapítások akár illenének egy klasszikus színdarabra is, itt azonban van ám lótás-futás,