Sylvester Lévay és Michael Kunze minden patetizmustól mentesen, már-már tabusértésszámba menően közelíti meg a művészi és zsenilét kérdését, amennyiben megfosztja a Nagy

Könnyed édesség, amely azonban nem egyszerű desszert. Vidám, ötletgazdag, vígjáték, mely önmaga parodizálásán kívül kedvesen tart görbe tükröt a sznob, valóságtól

Ördögi a körforgás. A megözvegyült játékboltos Leopold lánya, Mariann, akit apja a szomszéd Oszkár feleségéül szán, beleszeret a másik szomszéd, a trafikosnő

Az előadás pompásan kettéválasztható a két felvonás mentén. Az elsőben még nagyon nem érezte Michael Kunze, a dalszövegek atyja, hogy mekkora szeletet kíván nézőseregük a

A forradalom maga a romantika! E szó hallatán kiben ne visszhangozának Petőfi lánglelkű kávéházi szónoklatai, az „Egy gondolat bánt engemet”, a pesti srácok diadalmas

A színmű felépítése okán Verebes István és Farkasházy Tivadar emlékezetes Televáró című tévékabaréját (1985) idézi fel, és pontosan abba roppan bele, amitől ez a

Felborult minden. Értékek helyett gépies ítéletek. Érzelmek helyett hierarchia. Párbeszéd helyett pattogó szópárbaj. Figyelem helyett fegyelem. Torzult látszatvilág, amelyből

Történt valamikor a 19. században, hogy ifj. Johann Strauss úgy gondolta, lefesti a háború utáni Ausztria légkörét, és ez 1874-ben, egy önmagából kivetkőző, a problémákat

Napjaink egyik legnépszerűbb, de mindenképpen legismertebb bulvár napilapja nevével (Blikk) címezni egy darabot, több mint egyszerű közönségcsalogatás: maga a biztos

Belépvén a Nemzeti Színház kis padlástermébe mosolygós manónak vagy királylánynak öltözött színésznők fogadják az igen alacsony átlagéletkorral rendelkező, csillogó