Hogyan is lehetne egy ilyen többszörözött álmot jól színpadra vinni? Hiszen olyan jó volt filmen! Hát, legyen a színpadon is film – valami ilyesmi gondolatsor mentén

Elsősorban ezért gondolom azt, hogy Zerline, a szobalány története című előadást nagypolgári miliőben előadni nem rossz vagy hibás, hanem felesleges mumifikálása egy nagyon

Egészen nagyszerű dolog, hogy a THEALTER platformot biztosít ezeknek a reflektív, a magyar kultúra állapotára nyíltan reagáló produkcióknak – tavaly a Jövőképtelen és az

Ez pedig már legalább egy arasznyival több, mint amit általában ki szoktak hozni a nosztalgia színházi hullámlovasai a hatvanas évek elképzelt rock 'n roll világából. Kszel

Elvi síkon mintha valami egészségügyi propagandaműsort látnánk: az ösztönös tisztaság a piszokkal való nagy harcában kénytelen bemocskolódni, ennek pedig egyértelműen

Mert ha valaki annyi előismerettel ült be a nézőtérre, hogy ez a III. Richárd úgy döntött, hogy gazember lesz, megszerzi a koronát, és ennek érdekében mindenkit eltesz láb

Mert A szív hídjai erről szól, amit a Kramer kontra Kramer Joannája (élethelyzetét illetően tíz évvel korábban és más megfontolásokból) magától meglépett színpadon

A sztoriból nagyjából annyit lehet kibogarászni, hogy van Lojko, a lótolvaj, akit lopás közben meglőnek, de megjelenik előtte egy tündér, aki feltámasztja, a férfi pedig

Amitől viszont Kisvárdán nagyon hektikusan működik, az első felvonásban szinte semennyire, a másodikban éledezve, a harmadikban már igen, az részben egy nagyon prózai ok –

A Veszprémi Petőfi Színház előadása teljes talány. Először értelmezzük beavató színháznak – bár az elmúlt években ez a szókapcsolat néhány társulat és színházi