Egy kolosszeum és egy ketrecharc-ring vadházasságából létrejött nézőtéren üldögélünk. Minden nézői blokk előtt legalább kétméteres, rácsos vasfüggöny tornyosul, a

Melyikünk ne próbált volna szembemenni apáink és anyáink értékrendjével, amikor eljutott a „majdnemfelnőttkor” „mindentjobbantudó” periódusába. Főhőseink

Az eper nem éppen egy januári gyümölcs, de nem is novemberi. A Pinceszínház előadása mégis megmelengeti szívünket, pontosan olyan jóleső, mint egy meleg nyári délutánon

Ezúttal tényleg nem kell a „barokk” jelzőtől megijedni. A Kamra előadásában ugyanis posztmodern mesejátékot látunk a jósolt végzetet elkerülni kívánó királyról, a

Szabó Magda regényéből a veszprémi színházban Bereményi Géza készített egy örök emberi problémákat és kérdéseket megfogalmazó és megmutató, valóban elképesztő

Bámulnak felfelé az emberek. Nem kicsit, hanem nagyon bámulnak: mozdulatlanul, meredten, semmivel sem törődve, tán csak egy-egy pillanatra visszatérve a valósághoz, majd folytatva

A tehetség az egyik legszebb szavunk. Ennyire tiszta, magasztos, és tiszteletet ébresztő, feltétlenül pozitív fogalmunk talán csak nagyon kevés van. Pedig a tehetség legalább

Az Apacsok egyszerre indián- és ügynöktörténet, de nem Amerikából, hanem a magyar közelmúltból, az 1960-as évekből. A valós alapokon nyugvó, a Radnóti Miklós Színház

A kaposvári Csiky Gergely Színház előadásnak álcázott társasjátéka ideális lehetőség arra, hogy minden néző végre megvalósítsa azt, amit a tévé előtt ülve csinál:

Hogy a kötelező olvasmány elől a színházba menekülnek egynémely diákok, az megszokott dolog. Az ember tragédiája nyíregyházi előadása esetében jó húsz-huszonöt percig