Múlt és jelen csap össze egy nem látható, de az első pillanattól érezhető dimenzióban, amelytől az előadás hasonló hatást ér el, mintha egy pszichothrillert néznénk:

A poklot poklát megjárni Sopsits Árpádnál nem lehet csak úgy, nála alaposan miszlikbe kell aprítani mindent, amiben megcsillanhat a túlélés reménye. Ez a látkép nem vízió,

Azonban arra kérdésre, hogy miért kellett színpadon megszólaltatni ezt a művet – bár a dráma rengeteg lehetőséget kínál –, nem kapunk igazi választ. Azon kívül persze,

Rögtön két színdarabot is magában hordoz a Nemzeti Színház idei harmadik bemutatója. Zsótér Sándor Makszim Gorkij Vassza Zseleznováját – az 1935-ben készült második

A család az emberi társadalom támasza, a biztos pont, az origó, ahonnan mindenki elindul és ilyen-olyan formában vissza is tér oda. Ha valamire figyel szorgos civilizációnk, akkor

Minél többet tanulmányozzuk történelmünket, annál világosabban látszik, hogy mai politikai és társadalmi helyzetünk nemhogy nem újkeletű, hanem a gulyásleves, a pirospaprika

Lehet, hogy csalódni fog az, aki arra számít, hogy Raymond Chandler krimiklasszikusát, az Elkéstél, Terry! -t valóban bűnügyi történetként viszik színpadra. Zsótér Sándort

A Hargita vadromantikus, székelyek, magyarok, románok lakta vidék, ahol nem sokkal Trianon után a történelmi hátszél nem nagyon kedvez a felnőtté válás apró-cseprő dolgaihoz.

Folyik a pálinka, szól a zene a falu kocsmájában, Kukac uram a fizetésnapi garatra való felöntésben tobzódva húzatja a cigányokkal, gavallérként szórva a pengőket, csak

S valóban, a történet a klasszikus, abban bizony hiba nincsen, Antonio, a kalmár és jó barátja, Bassanio szeretik egymást benne, sőt ez a szeretet már a barátságon is