Hogy ennyi idegenül hangzó szak- és műkifejezés között valamennyire rendet vágjunk, és ez a mozgó dolog is világosabbá váljon, nem megkerülhető legalább egy

Faustin Linyekula részéről ez a felvetés és a történet érezhetően nem vicc, nem egy egyszerű tánc-szituációs énkeresésről és önkifejezésről van szó, amikor azt mondja,

A színpadon nincsen semmi, csak néhány fátyol, a Nemzeti hatalmas, gyakran fekete lyuknak tűnő üres terében pedig egy nő, egy szál magában közelít a színpad eleje felé. Csak

Az előadás, miközben kihasználja a különleges helyszínek adta lehetőséget és hangulatot, képes azokon túllépni is. Persze azért az összeomlás szélén álló, de még így

A Rejtőzködők csak utólag tiszta, világos dolog, ahogy az ajánló-felvezető, szöveges kisokos is megírta, vak is láthatja, két egymást figyelő, egymást érdeklő ember, egy

Egy előadás persze megérdemli a maga tiszta, kultúrpolitika-mentes állapotában való megtárgyalást. Még akkor is, ha a díszlet (Csikós Attila munkája) nem épp a mostani

Mert a hangulat a színpadon - és gyakran a nézőtéren is - remek, az kétségtelen. A temperamentumos tango-rumba-szamba dallamok a színpadtér feketeségében vérpezsdítően

A Dante-szimfónia esetében bár egyáltalán nem kiáltoznak a táncok a megértésért – nem sokkolják a nézőt, hanem csak zajlanak – a nehezen befogadható elemeket is

A két teljesen eltérő gyökerű, jelentésű és jelentőségű történet, a Jób könyve és a Szigorúan ellenőrzött vágyak tökéletesen egybefolyik, egyedül a szereplők

A sorra elhangzó, mikrofonokkal hosszan babráló gyászbeszédek sokszínűségük ellenére egyként igaznak ható, személyes híradások mindarról, ami a beszélőt a Szabad