A Korcsula után, mely a társulat nyolcadik bemutatója volt 2007-ben, most Nánay István kérdezte Pintér Bélát.

A beszélgetés elején komoly időrendi fejtegetésbe bonyolódott

Az Anyám orra intenzív 80 percét pergő társalgás követte. Pintér Bélával és Enyedi Évával Karsai György színikritikus beszélgetett.

Először némi színháztörténet: a

Nem kellene, elég a műsorfüzetben egy közhelyes mondattal az élet labirintusáról megindokolni, hogy a kifejezetten sekélyes produkciót miért találták a színházi évad

Rohanunk a mába, mármint a jubileumi előadássorozatban vészesen közeledünk a legfrissebb Pintér-előadásokhoz, de mielőtt célba érnénk, még van itt néhány olyan produkció,

A Sütemények Királynőjét követő Kritikus Órá n egy pillanat alatt benne vagyunk a kulisszák sűrűjében: nézői kérdésre Pintér Béla zavartalan őszinteséggel fejti ki,

Mármint hogy ez lett volna a Gyévuska címe, ha Pintér Béla tíz éve, a próbafolyamat zaklatott állapotában nem hallgat Darvas Ferencre (készülő új, opera/szerű/ előadása

A Szkéné előterében látható a falon egy hosszú képcsík, amelyen évszámmal, címmel és fotóval sorakoznak a Pintér Béla és Társulata eddigi bemutatói. Segédletként

A független színházak mellett számítanak a Nemzeti Színház egy vendégjátékára is Vidnyánszky Attila rendezésében a rendezvényen, amelynek pontos időpontját még nem

A kötelező körök: bemutatója volt a társulatnak; nem, nem változott lényegében semmit az előadás a bemutató óta, sőt, a színészek és a zenészek is ugyanazok; erősen

A társulat harmadik előadása, A sehova kapuja volt a Pintér Béla és Társulata retrospektív második állomása – az első produkciójukat most nem vették elő, az előző