A színlap szerint az előadás apropóját Franz West szobrászművész, hordozható-fogdosható alkotásai adják. És ehhez illeszkedik is a látkép: fehéren steril díszlet, a

A forma egyszerű, akin maszk van, az múltbéli figura, akin nincs, az mai - aztán csak hogy ez ne legyen készpénznek vehető, megjelenik egy mai alak egy másmilyen típusú maszkban

A McDonald’s-parókás bohóc apokaliptikus külsőségek között, eszelős tekintettel vezeti fel a gyorsétteremlánc legújabb termékét, amelynek minden morzsája egy parányi

A személyes sorsok köré felépített, hol erősebben összeérő, hol lazábban egymáshoz passzoló jelenetfüzérek sorozatából visszavonhatatlanul _esemény_ vált, ennek pedig oka

A Transzparens Csoport láthatóan úgy érezte, hogy a közéleti-politikai atmoszféra az életüket olyan mértékben befolyásolja, hogy arról igenis van mondanivalójuk, ami nem

Amikor eztán egy butított Elton John-öltönyben kikandikáló, mérsékelten együttérző performer - mert hogy egy performanszra szól a jegyünk - szíveskedik megjegyezni, hogy

Mindjárt úgy kezdődik, hogy egy fiatal lány a színpad széléről bedobálja a ruhadarabjait a színpad közepére, majd, miután valamennyitől megszabadult, leveles

A szereplők nagyon finoman bánnak ezzel a közvetlen helyzettel, és bár színészt iskolapadban képezni nem lehet (bár nem csodálkozna az ember, ha lenne ilyen), itt sokkal inkább

Nincs kétség, művészetet látunk. Alanyi művészetet. A szubjektum kiteljesedését a színházi univerzum végtelen terében, magát az önmegvalósítást, l'art pour l'art-t: a

Ez a vállalt túlzó színjátszás nagyon is jól áll a produkciónak. Nem lesz komolytalan, vagy nevetséges, sokkal inkább vicces azáltal, ahogyan a diákok – vagy volt diákok