A zalaegerszegi Griff Bábszínház márciusban egy novellájából készült színdarabot állított színpadra Bonchidai Éva dramaturg átiratában. (A darab ősbemutatója 1946-ban, a

Talányos Teodóra jóvoltából nem elég, hogy az Ilkának ellentmondó szülők olyan 35-40 centiméteresre zsugorodnak, de valahogyan egészen Indiáig keveredik mindenki, a szüntelen

A két szálon haladó történet szereplőit a színészek olyan lendülettel és energiával bontják ki, hogy az minden mozdulatában szórakoztató és sodró. Nincs az az

Ebben pedig nem csalódunk, Bianca Imelda Jeremias díszlete éteri fehérségbe öltözteti a teret, jelmezei pedig rikító színekbe a játszókat, és a konfliktus is seperc alatt

A Párkák mitológiai alakok. Három lánytestvér, akiknek a feladata, hogy fonják az emberi élet fonalát. Klárika felelős a születésért, Lenke az élet örömeiért és

Hogy ez merőben valószínűtlen? Igaz, de kit zavar ez egy mesében? Nyilván azt, aki úgy gondolja, hogy a gyerekek nem valamiféle szellemileg visszamaradott lények, akik számára

Így a világ megtanulása helyett annak _kíváncsi felfedezése_ kerül a színpadra, ahol minden olyan, mint nálunk, nagyoknál, csak épp nem emberek, hanem plüssmackók a

Eltűnt például az álom síkja: Muhi Andris lefekvéshez készülődik a szobájában, amikor megjelenik Maszat Janka, akivel rég barátságban van. Andris pedig tényleg elindul

Pedig a nyitókép némi aggodalomra adhat okot. Mintha Az ember tragédiája falanszter színébe csöppentünk volna: egy lépcsősoron ufóruhába öltözött színészek állnak és

A különleges élményre sem kell sokat várni, bár az előadás két felvonása kétségkívül eltérő képet fest. Csajkovszkij zenéjének szinte valamennyi ismerős dallama