80 perc 3 nőről 1 színésszel. Arnold Wesker színművének kérdése – a színlap megfogalmazásában: „észreveszi-e az embert valaki, fontos-e egyáltalán valakinek?” –

1935. Frankfurt. A birodalmi Németország kancellárja már két éve Adolf Hitler. Ebben az évben hozzák meg a nürnbergi faji törvényeket, melyek értelmében a német zsidókat

Szóval Shirley ráunt a férjére, már jó sok éve, sőt igazából mindenre: nem csinál semmit. A dilemma és az alapkérdés a semmittevés, és a valamit tevés, pontosabban annak

Leírhatatlan, elmondhatatlan, maradandó. Az RS9 Színház egy olyan produkciót átallott színpadra állítani, amit, ha nem látok, nem hiszem el. Erősen vitatható tartalom,

„Csákányi, magának ezer arca van” – mondta egyszer Marton Endre, a Nemzeti hajdani igazgatója, amikor Csákányi Eszter még csak stúdiós korszakát élte. Ez azóta már egy

Lothar Berfelde 1928-ban, Berlinben született, anyja háztartásbeli, apja náci tiszt. Az apa szerint fiából is katonát kell faragni, hisz akkor lesz igazán férfi. Lothar azonban

A Komédium Színház alkotóközössége nagy alázattal, gondossággal, és az átadásra, közlésre való törekvés vágyával nyúlt Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból

Bíró Kriszta a másfél órás előadás során végig hihetetlen pontossággal játssza hol az álmodozó királylányt, hol a kiábrándult Jolikát, hol az idegesítően gondoskodó

„Minden tanár gyilkos!” Egy tanár szájából különös jelentéstartalmat és hitelességet kapnak ezek a szavak. Scherer Péter, alias Klamm tanár úr egy némaságba burkolózó

Hámori Dorisa felett végig ott lebeg egy furcsa, kétségekkel teli mosoly, melyben ott lapul a boldog reménytelenség. Érezhető, hogy Doris nem fogja tudni megvalósítani vágyait,