Haumann Péter hozza ugyan a szerep színét is, de jobban izgatja a harpagonság félelmetes karikatúrája.

Szöveg, díszlet, jelmez, zene, fény és játék olyannyira egyben van, hogy a látszólagos rendezetlenség egységgé válik.

A Nagy Dániel Viktor által játszott darab leginkább Eddy öntudatra ébredéséről szól, s egyúttal kísérlet a honnan hová dilemmáinak megválaszolására is.

Az ismeretlenhez való vonzódás bőven túlmutat egy sápadt hajós festményébe szerelmes különc lány meséjén.

A küzdelem az igazi harc és a metafora közötti senkiföldjén ragad.

Anekdotikusság, stilizáltság és dokumentatív-szociografikus jelleg keveredik, olykor kifejezetten izgalmasan.

Az alkotók nem vették túlságosan komolyan a történetet, a környezetet pedig merték iróniával kezelni.

A zene mindig jól jön, ha már túlvagyunk a szavakkal megfogalmazhatón.

Szőcs Artur olyan vehemensen igyekezett egy önmagán túlmutató francia bohózatot megvalósítani, hogy az majdnem annak kárára ment.

A fantasy-szerű történetben Köles Ferenc viszi el a show-t.