A színészek a helyzetkomikumok folyamatos bolondozásának és kavargásának megfelelően elképesztő fizikai teljesítményt nyújtanak, ugyanakkor néha még mintha lemerülnének.

Nem a mához, csak a mai sztereotípiákhoz kapcsolódik a produkció.

A műfaj valószínűleg már rég lehanyatlott volna, ha a mindenkori politikai vezetés nem érezne késztetést arra, hogy egy ilyen formában adjon teret hamis történelemképének

Bármennyire igaza van is a rendező Doiasvilinek abban, hogy romantikára szükség van, azért mindennek van határa. Még akkor is, ha Cyrano de Bergeracról van szó.

Az előadás nem annyira vicces, mint amennyire az szeretne lenni, karakterei azonban hátukon viszik az előadást.

Egy csapda a dráma, nehéz vele újat és napjaink számára maradéktalanul érvényeset mondani.

Számomra, idegen számára, a Kolozsváron játszott zenés gyerekdarab világa összemosódott a városéval.

Németh Kristóf figyelemreméltóan játssza el utolsó szerepét korábbi színházában: valódi feszültség érkezik vele a színpadra.

Az előadás a valóságra nem az óriásoknak nézett szélmalmokon keresztül kérdez rá, sokkal inkább a Mátrix című filmetalon mintájára.

Az alapvető probléma, hogy a forgatási keretsztori teljesen kidolgozatlan.