Ötlet, célkitűzés és egységes, a történetet értelmező keretekkel ellátó formavilág látszólag jelen van a színpadon, de épp ezzel a látszólagossággal van látható

Sokáig úgy tűnik, hogy valóban _részesek_ vagyunk, sőt mi több, az előadás szerves alkotóelemei és befolyásolói is. Ez köszönhető egy nagyon egyszerű kis szerkentyűnek,

Náthán köszönetet akar mondani a lovagnak, aki _a zsidó_ minden szava mögött ármányt sejt, így minden szavával megsérti az őszinte köszönetet nyilvánító férfit. Mire

Aztán elkezdődik valami. Hogy pontosan mi, azt nehéz megmondani, inkább performansz mint előadás, mindenesetre valamiféle intenzív jelenlét és a nézői komfortzónák

Még szerencse, hogy a Molnár Piroska előadásában megfogalmazott lábjegyzetek, amelyek Bródy Sándor művét hivatottak kiegészíteni A tanítónő első felvonásában, sokkal

Csakhogy az előadás mindössze abból áll, hogy Molnár Ferenc méltán közismert regényének Török Sándor által készített kvázi rádiójáték-adaptációját eljátsszák

Pedig a keret alkalmas lenne arra, hogy a mesélést a lehető legtágabban értelmezze: valós szereplők narrálják saját történetüket, apa és lánya együtt építik közös

Egy januári szombat délután van, Kispesten vagyunk, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kispesti Üllői úti fiókjában. KultúrCafé a program neve, a könyvespolcok előtt egy

Ismerős érzés? A lidércnyomás, a szorongás, a félelem a sötétben, miközben mindenki tudja, hogy szörnyek (persze) nincsenek. S valóban: _ott_ nincsenek szörnyek - a szörnyek

A produkció ugyanis – egyébként felvállaltan – mindössze történetet mesél el, helyesebben felidézi, megidézi azt. Ezt azonban egyrészt szívvel és stílusosan teszi,