Talányos Teodóra jóvoltából nem elég, hogy az Ilkának ellentmondó szülők olyan 35-40 centiméteresre zsugorodnak, de valahogyan egészen Indiáig keveredik mindenki, a szüntelen

Gyakran előforduló mondat manapság. Ez az indoka annak, hogy miért nem érdemes olyan darabra menni, olyan filmet nézni, olyan könyvet olvasni, ami gondolkodni enged. Ami nem

A darab címe Teljes napfogyatkozás , története akár mozifilmről is ismerős lehet, Rimbaud és Verlaine életének néhány évig tartó, helyenként bizarr közös metszete. Az

A matematikus író előtt tisztelegve, néhány bonyolult (vagy csak bonyolultnak hangzó?) logikai okfejtés, és érintőlegesen néhány komoly kérdés is felüti fejét az

Lehetne, hiszen az alig egy óra, a történetszerkezetéből adódóan meglehetősen rövid idő egy konfliktusokat és árnyaltságot igénylő sztori bemutatására. Másrészt pedig ez

Ahogy a Centrál Színház egyik premier-beharangozójában is olvasható, Neil Simon szinte már házi szerzőnek számít. Egy felhőtlenül szórakoztató darabbal, meg ismert

A megvalósítást már sokkal kevésbé érheti a dicséret szava. Blaskó egy kiállítóteremben játszatja le a visszaemlékezést, a már idős Lilly unokájával együtt, a régi

A Tábornok már régen rájött, hogy azon a negyvenkét évvel ezelőtti napon, amikor Konráddal elmentek vadászni, majd hármasban, a feleségével – akibe egyébként barátja

Legalábbis körülbelül ez az alapkoncepció. A főszereplő monológjait történeteinek szereplőivel készült filmjelenetek szakítják meg, amelyek által az alapvetően

Forgách András érzékletesen fogalmazza meg, miről is van szó Nádas konstrukciójában: "A Szirénének ezúttal egy nagy mítosz negatív rekonstrukciója, teatralitástól duzzadó