„Van nekem egy hitvesem, / Ki nem szoroz, nem oszt” – énekli Schneider Mátyás fuvarozó a Kassai Thália Színház előadásában, akinek életét éppen átrendezi, szerteszabja

Nem is tudom, hol kezdjem. Azt hiszem legjobb lesz a musical műfajának motorjánál kezdeni, a zenénél és az éneknél. Elkerülvén az okoskodás és a személyeskedés vádját a

„A templomok szakállszárítóiban a templomba menő vagy templomból jövő férfiak, legények időztek, ott tárgyalták meg ügyes-bajos dolgaikat, közösségük általános

A Kabaré Liza Minellitől hangos sikere valószínűleg örökre beírta Joe Masteroff musicalét a színház- és filmtörténetbe, ugyanakkor nem érdemes figyelmen kívül hagyni azt a

Tóth József, Fehér Ildikó
Szarka János rendezése szinte betűről betűre tartja magát Szakonyi művéhez (túlzottan is: némi sűrítés, húzás nagyon nem ártott volna az

Kultúrterroristák törnek a nyári szabadságát a színpadon töltő, jókedvűen bulvárral szórakoztató társulatra. Magaskultúrát követelnek és formaújítást, klasszikus

Nem igazán lehet elképzelni, hogyan fér el a meglehetősen nagy helyigénnyel bíró nagyváradi Anconai szerelmesek az Esztergomi Várszínház aprócska színpadára. Mondjuk úgy,

Az autista gyerekek naplóiból összeállított szövegkönyv, ha szó szoros értelemben véve drámaként nem is, de összetett és változatos belső monológként hibátlanul

Ehhez pedig plasztikus helyszín egy temető, ami a városokban szinte az egyetlen olyan hely, ahol minden körülmények között nyugalom van, és ahol az embert óhatatlanul arcul

Mesejáték? Dráma nélküli dráma? Emberiség-allegória? Mennyei színjáték? Paródia vagy valóság? Urbán András és társulata, a Kosztolányi Dezső Színház Tolnai Ottó