– mondta távozáskor az egyik néző, a Kamra Kétezerhetvenhét című, három egyfelvonásost tartalmazó, időben igen bőségesre nyúlt előadása után. Ez a kétségtelenül

A Radnóti Színház Solness építőmester előadása nem tűz ki maga elé teljesíthetetlen célokat, ugyanakkor nem is blöfföl. Egy dologra vállalkozik: Ibsen drámáját alaposan,

Szörnyű kamaszkor – hányszor hallottuk ezt mi magunk, hányszor mondják ezt szülők, jó szándékú nevelők, tanárok. De milyenek ezek a kamaszok? Miért olyan szörnyűek?

Három színész, három alma, bor, whisky, körömdarabok, egy kanapé, egy asztal, egy függöny és meg is van alapozva a hangulat, a kompozíció és a történet: egy napon a

A férfi színészek hitelesen játsszák el a félig férfi, félig női szerepeket, ami nem lehet egy könnyű vállalkozás. Mozdulataik nőiesek, ám hangjuk, tekintetük férfias

Adott egy család, egy halott apával, egy alkoholista, számító fiúval, annak ideggyenge, törtető ex-feleségével, egy síró-picsogó, sokgyerekes, álszent lánnyal, egy hazudni

A cselekményt értelmetlen lenne folyamatában feltárni, hiszen az előadás maga a cselekmény, és, ha megtennénk, nem maradna semmi, amiért érdemes lenne végignézni. Ha jobban

Férfi és nő, mint színész és színésznő játszik egymással a valóságban, a színpadon, vagy valahol máshol, próbálják levetni maszkjaikat, miközben minél jobban és jobban

Az egyszeregynél is egyszerűbb cselekmény egyébként is csak arra lenne való, hogy Hajdú István, Szakács Tibor és Magyar Attila felhőtlenül kibontakozhasson, ám sem rendezője,