Az abbéli kétség, hogy most kész vannak-e vagy sem, az a TÁP Színház sajátja, mind nézőnek, mind színésznek ad egy különleges alaphangulatot, meg a Trafó előterében ránk

Márai Sándor darabja ötletes, tartalmas, ritmusos, humoros, minden csupa pozitív, ami ma is megmutatkozik, és végig ott bujkál-tekereg a Kaland című előadásban, amiből ezúttal

Mindenen fanyalgók, kultúrsznobok vagy akik a musical műfaj ellenzékeként jegyzik magukat, bizonyosan a giccsiparban fontos hadállásokkal rendelkező kommerciális popzene jelentős

A szituáció szépen bontakozik ki, s az előadás első két felvonása azért tud igen kellemes lenni, mert az alkotók a szereplők motivációit és jellemét egészen nagy

A Moszkva téri gombában kialakított, a kilencvenes évek elején ízlésficamosan felújított szocreál vendéglőbe szervezett Utolsó vacsora. Talán így lehetne a legjobban leírni

Christopher Hampton sajátos, jelenidejű Mizantróp-inverze, az Emberbarát az értelmiség fájdalmas helyzetéről elmélkedik, és egyáltalán nem fest kedvező képet róla, sőt,

Merthogy a színpadi változatban egy pályája elején álló, de biztos kezű bérgyilkos és egy 53 munkás év után utolsó napját töltő bölcs, öreg boy szerepel (ellentétben a

Némi társulatfrissítés után Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház új igazgatója, és művészeti vezetője, Juronics Tamás az idei első bemutatóra Rusznyák Gábort hívta

Szikora János Vörös és feketé jében – Horesnyi Balázs díszlettervezőnek köszönhetően – a fekete dominál: gigantikus feketeség alján játszódik szinte az egész dráma,

Izgalmas történet, titokzatos atmoszféra, valami felszín alatt lappangó erő, spanyol temperamentum, folyamatos történések és kiváló zenei aláfestés jellemzi a Honvéd