Ezt az előadást még nem láttuk.

Külső szemnek, aki nem él, vagy élt, vagy nincsenek hozzátartozói a határ menti területeken, ellentmondásosnak tűnhet az ottlét. Az előadásban leginkább Erdélyről és a

Van a színművészetnek egy olyan ága, amely a mindennapokban jószerével észrevehetetlen, annyira hozzátartozik életünkhöz. Ha nem lenne, nagy feltűnést keltene, ha van, nem is

Nyári mulatság. Kellemes muzsika, nagy hangterjedelemmel rendelkező színésztársulat, látványos mozgásábrázolás, dekoratív díszlet, mutatós jelmezek, ötletes rendezői

Hogy milyen gondolatok cikáznak egy tizennyolc éves, érettségi előtt álló, drámatagozatos diák fejében? Na, ott aztán összekeverednek a folyton vissza-vissza térő költők

Szegény Édes Anna szedi Vizyéknek a porcelántálból a semmit. Az előadás is – éppen ilyen: a rendező nagy igyekezettel elénk tálal valamit, ami nagyon olyan, mint egy

Ez feleség Balázsovits Edit alakításában egy nyafka, halovány karakterré válik, nem használja ki a szöveg iróniáját, a helyzetkomikumokban rejlő frappáns humort, és a

Csupán egyetlen előkészítő fázison van túl a furcsanevű Szputnyik Hajózási Társaság Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Labor (ha jobban tetszik: a Bodó

Kimondatlan szavak, elfojtott félelmek, felszín alatt hömpölygő, múltbeli kudarcok, titkok, frusztrált, értetlen kisemberek, archetipikus személyiségek, egymás mellett

Egy színésznő, tucatnyi karakter, és hatvan bámuló kisiskolás. Az Alice Csodaországban nem a megszokott gyerekszínházi klisék eszköztárának segedelmével fogantatott meg a