Hit, hitetlenség, vérárulás, bálványimádás, küzdelem a hatalom ellen, kételkedés és győzelem. Ez mind benne van a Nemzeti Színház előadásában, csak éppen az nem derül
Generációk egymás mellett beszéléséről, kiüresedett világról, az emberek elállatiasodásáról, az ösztönök felülkerekedéséről akar beszélni Csiszár Imre az Ericsson
Balázs Zoltán rendezése a komoly felnőttlét erőfitogtatásaival kezdi történetét, ami szép lassan átcsap fogócskába, majd macska-egér játékba, hogy aztán a labda-tojások
Natúr-lírai, ösztönös, vad, heves, kábító, ami a színpadon történik. Egy dobos – egy táncos, egy férfi – egy nő, egy ütem, egy lélegzet, egy pár a színpadon, döbbent
Aztán a darab címe hirtelen értelmet nyer, és a játék váratlanul tragédiába torkollik: egy falubeli fiú öngyilkos lesz, kövekkel a zsebében belegyalogol a folyóba.
...mert szemüveges kisfiúk vagyunk mindahányan. Vagy voltunk. Vagy leszünk. De mind érezzük magunkban. Legfeljebb elfojtjuk. Megpróbáljuk elrejteni, mert nem jó szembesülni vele:
Igaz, a sztárok életében rengeteg hasonlóságot vélhet felfedezni egy-egy bulvárkutató vagy rajongó, de az Edith Piaf és Marlene Dietrich közötti kapcsolat ennél jóval többet