A történet most sem túl bonyolult: ismét a határon túli magyarlakta területen járunk, valahol nem túl messze a román-magyar határtól, egy kis faluban. Látszólag minden
Fabók Mariann úgy meséli el ezt a történetet, hogy egy személyben ő a narrátor és valamennyi szereplő is. De mielőtt belekezdene, ahogy azt más előadásaiban, például A
A francia Collectif Petit Travers társulat előadásának is ez a legnagyobb erőssége: egész egyszerűen jó humora van, és ehhez semmi mást nem használ, mint megszámlálhatatlan
Ugyanis így a kétszemélyes szerelmi történet mandulaillatú évődése à la Italia olyan végzetes időcsapdában találja magát, amiből maximum önmaga paródiáját, nem pedig az
Ez utóbbi főleg az előadás ritmusára lehetett erősen jótékony kihatással, ugyanis minden jel arra mutatott – a nézőtéri felügyelők és a műsorfüzet is egyértelműen
Valahol itt kalandozunk, pedig nem telt el sok az előadásból, és talán az is ennyi lenne, elmondani azt, ami az iskolában kimaradt, a színésznőkre már úgysincs idő, a Bajor
Amennyire biztosan azonosítható a cím, annyira nehéz meghatározni, hogy mit is látunk tulajdonképpen. Fejes Ádám koreográfiája leginkább egy táncos politikai pamfletnek