Üvegablakokkal körülhatárolt, zárt helyiséget ülünk körbe, amelynek a fehér padlóján látható vérfröccsök – többek között vágóhíd érzetét keltve – nem sok jót

A Párt című előadás pontosan ezt teszi. A színház eszközeivel provokál, egy olyan megoldást kínál fel, ami önmagában feltehetően nem működik, viszont (nem politikai hanem

De ebben az előadásban már megdöbbenti az embert, hogy nem írói kreációkat adnak elő a színészek, nem a valóság elferdített és torzított transzformációja zajlik, a

A téma most az iskolai szegregáció, illetve ezen keresztül a kikerülhetetlen cigánykérdés. A nézőpontok főként azok, amikkel a téma kapcsán találkozni szoktunk. A

Apró kalandok akadnak: új erőre kap Zsuzsa Dózsa-rockoperájának koncepciója – ha a stadionmegnyitón nem mutathatja be, hát megcsinálja apró monodrámaként, kizárólag a

A Rendszerhiba ott veszi fel a fonalat, ahol a verbatimszínházi eszközökkel készült TTT leteszi: a diákoknál. Ez nem dokumentumszínház, hanem fikciós és dramatizált, ám

Kapkodni már csak azért sem fogjuk a fejünket, mert a színpadon történteknek valójában semmi közük sincs a valósághoz, pusztán használják annak az elemeit, amitől viszont

Ez tökéletesen kitetszik többek között Benedek Mari pirosas-bordós és fekete színű bőr- és nejlonjelmezeiből (néha felbukkan egy-egy széldzseki is), amiknek ugyan van némi

Az elitgimnázium tizedikes diákjai a helyi Csöngő-patak éteri csobogása mellett élik mindennapjaikat: egymás testén próbálgatják a szerelmet, vagánykodnak, tanulnak,

Inkább színház vagy inkább nevelés?

Ahogy megérkezünk, az egyik drámatanár a jelenlévő kilencedikes osztálynak bemutatja a három szereplőt (akik a Nemes Nagy Ágnes