Az egyszeregynél is egyszerűbb cselekmény egyébként is csak arra lenne való, hogy Hajdú István, Szakács Tibor és Magyar Attila felhőtlenül kibontakozhasson, ám sem rendezője,
Adott egy színtársulat, amely egy városba érkezvén megpróbálja a teljes népességet rávenni arra, hogy előadásaira bérletet váltsanak, és ennek érdekében bármilyen
Némi társulatfrissítés után Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház új igazgatója, és művészeti vezetője, Juronics Tamás az idei első bemutatóra Rusznyák Gábort hívta
Fogjunk négy egymástól teljesen különböző embert, zárjuk be őket egy szobába, dobjunk be közéjük egy pisztolyt, és máris kész a társadalmi dráma. A Komámasszony, hol a
Zenés komédia? Fiatal álmodozó lány meg erkélyen felmászó katona? Ráadásul mindez még szerb meg bolgár is? Atyaúristen, mi lesz ebből? – gondoltam, kissé rémülten
Kimondatlan szavak, elfojtott félelmek, felszín alatt hömpölygő, múltbeli kudarcok, titkok, frusztrált, értetlen kisemberek, archetipikus személyiségek, egymás mellett