Van egy zsugori, de dúsgazdag apa, annak egy fia és egy lány, nekik meg saját, külön bejáratú szerelmük. Azonban Harpagon lányának, Élise-nek a hatalmas hozomány reményében

Némedi Árpád rendezése a kaposvári stúdiószínpadon a látványról és a mögötteséről szól. Már a felütés is ezt sugallja: a szereplőket nem személyükben, hanem irodai

Keszég László rendező nem igazán lebegteti, hogy miről is lesz szó az előadásban, viszonylag gyorsan kiderül, hogy ki kivel és mit akar csinálni – vagy éppen csinál már

Revizor érkezik egy vidéki kisvárosba – terjed a falu vezetői között a titkos információ, és kevés hiányzik, hogy szívszélhűdést kapjanak e hír hallatán, úgyhogy

Ez a baj. Becsomagolják a százszor látott alapot egy köntösbe. Persze a köntöst leveszik, és csak az marad meg, hogy a szerelem miatt lesz ármány, és nagy ármány kell, mert

Sam Bobrick és Ron Clark, amerikai szerzőpáros darabja – nevezzük inkább történetecskének – egy faékegyszerű szituációt dolgoz fel: van egy gazdag férj (Paul), egy

Persze, nem láttam a Vidám Színpad akkori előadását, az akkori és a mostani Straub Dezső között, feltételezem, nem nagy a különbség. Mondjuk Gálvölgyi János és Harsányi

Lelketlen dolog lenne, de erkölcsileg vállalható. Mármint ha Keresztes Attila rendezői módszerét követjük, aki, amiben lehet, lemásolta nyíregyházi Karnyóné rendezését:

Houllié-ék fiát csúnyán megverte Reille-ék fia, és most Houllié-éknál próbál a két házaspár rájönni arra, hogy mit is kellene most cselekedni. Felnőtt emberekről van

Nagy Vencel pontosan egy évvel látása elvesztése után visszamegy az SZTK-ba szemvizsgálatra, ahol elég furcsa dolog történik vele: bár láthatóan nem lát, keresőképesnek