Mindenen fanyalgók, kultúrsznobok vagy akik a musical műfaj ellenzékeként jegyzik magukat, bizonyosan a giccsiparban fontos hadállásokkal rendelkező kommerciális popzene jelentős

Naturalizmus, dekadencia, testiség, dehumanizáció. A modern kornak jellemzője ez a pár szó (amelyek szerencsére azért nem fedik le teljesen a valóságot). A Bárka Színház

Cigányzenei alapra elénekeltetni a harmincas-negyvenes évek filmslágereit, kupléit és sanzonjait a magyar pop-underground (értsd: nem kommersz popzene) legkiemelkedőbb előadóival

Az, hogy Ady Endre verseiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, az rendben van, egyet is értünk vele, de az, hogy Ady Endre, ha ma élne, akkor minden bizonnyal valami

Dunai Tamás József Attila Minden rendű emberi dolgokhoz című versével kezd, amellyel könnyedén és előre értelmezve vezeti fel az előadást – ez akár még az annyit idézett

Egy 1976-ban hirtelen felindulásból, Vallai Péter agyából kipattanó előadás elevenedik fel az előtérben, ahol a színházról folytatott rövid felvezető szóváltások után

Mennyi mindent nem írnak le az általános és középiskolai tankönyvek Radnóti Miklós életéről, gondolatairól, dilemmáiról. Vagy csak nem vesszük észre azokat? Tudták róla,

Hogy mi történik akkor, ha a technómulatós hungarikumot összekeverjük a balatoni éjszakában a német turisták apartmanjából átszűrődő hárdkórprimitív dallamokkal,

„Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy nem tudok semmit” – mondta volt Platón, aki ezzel meg is teremtette a hajlottabb korú, bölcs értelmiségiek általános szlogenjét. A világ