Nagylétszámú tánckar, gigaszínpad, óriási lépcsők, fényűző pompa és Andy Warhol rojtosra idézett, tizenöt perc hírnévről szóló mondata jutnak eszünkbe elsőre a

Aki a „musicalfantázia” műfajmegjelölés alatt amolyan operaházfantomjás produkcióra számít a Contact esetében, az meglepve tapasztalhatja, hogy egy megveszekedett énekhang

Az viszont elvitathatatlan, hogy ezt meglehetős biztonsággal teszi, annak ellenére, hogy Csiszár Imre rendezői munkája formailag minden pillanatában erőtlennek, színtelennek és

Tony a hatalmas színpadon egy tisztességes szólószámban kürtöli világgá hirtelen, lágyan lángra gyúlt szerelmét, amely majd elemészti a szívét. Gyönyörű, tiszta, erős

Ami előnyére vált a produkciónak, hogy egy jóval kisebb térbe kellett adaptálni mint az azóta megszűnt Nyugati Teátrumba telepített elődjét, s ez áldásos akadályokba

1954. július 4-én míg az amerikaiak vígan ünnepelték függetlenségük 178. évfordulóját, durrogott a pezsgő és boldogan zengtek az utcák, addig a díszbe öltözött magyar

Egy félresikerült csoportos étkezés következményeként ötvenkettő apáca kényszerül idő előtt megüdvözülni. Ötvenkét apáca temettetése viszont nem olcsó mulatság,

Iglódi István rendező, igaz, nem ásott le a helyzet és a történet mélyére, de egy rendkívül korrekt formában, a színészekből és a karakterekből építkezve állította azt

Shakespeare-től mindössze a sztori maradt meg, de a mű nem is próbálja elhitetni, hogy különleges irodalmi csemegét ajánlana, azt azonban sokkal inkább, hogy valódi

A Walt Disney által közismertségbe animált meseklasszikus persze nem több egy szépen megmunkált tanmesénél, a vizuális megmunkáltságot pedig az Operettszínház vélhetően