Az előadás azt a szomorú tényt illusztrálja, hogy egy érintetlen témáról is lehet klisékben beszélni.
Az előadás azt a szomorú tényt illusztrálja, hogy egy érintetlen témáról is lehet klisékben beszélni.
Elképesztő látvány és színészi bravúr, ahogy Mertz Tibor látszólag mozdulatlan arca megöregszik.
A Prostitúció kiváló példája annak, hogy néha az is elég egy élvezetes előadáshoz, ha van egy jó szöveg és két jó színész.
Kreativitásból ebben az előadásban sincs hiány, azonban a már jól bevált módszerek, k2-s trükkök most először sehogyan sem működnek.
Nem az a boszorkány, aki sötét erőkkel cimborálva küld rontást ránk és javainkra. Hanem az, akire ráfogjuk.
Szabó Máté rendező élő színházi előadást készített Jacobi Viktor operettjéből.
Krúdy költői prózája és Vidnyánszky látomásos színháza egymásra talált a Nemzeti színpadán.
Ascher Tamás rendezőként most mintha háttérbe húzódna, és egy már-már klasszikusnak mondható értelmezést nyújtva a Katona társulatát helyezi előtérbe.
Az előadás az akciódús fantasy filmeken és posztmodern ironizáláson felnőtt, huszonéves generáció őszinte önkifejezése.
Az előadás elég hamar eljuttat minket oda, hogy ezek a praktikusan használhatatlan gondolatok nem csupán a részegek ügyei.