Hangsúlyos és lényeges, hogy ugyanaz a szöveg hogyan szűrődik át a három színész különböző korú és alkatú testén.
Hangsúlyos és lényeges, hogy ugyanaz a szöveg hogyan szűrődik át a három színész különböző korú és alkatú testén.
Horváth Csaba új előadása jelentős és hiánypótló mű: megkerülhetetlen állításokkal és vitathatatlanul érvényes színházi nyelvvel.
Fehér Ferenc koreográfiája olyan, mintha egy üvegketrecben fenevadakat mutogatnának nekünk.
Habár a nagy női lázadás nem tűnik többnek egy csajos estékkel tarkított hétnél, az előadás néhol mégis belekap az emberi lélek mélységeibe.
A nevetés és sírás széke között padlóra esünk - az előadás ténylegesen nem rólunk szól.
A fiatal színészek jól ráhangolódnak a nem realista, önreflektív játékmódot igénylő rendezői stílusra.
Kifulladhatatlan futamok követik egymást, mintha egy nagy lélegzetvételben szeretnének mindent összefoglalni, ami a színházban hajtja őket.
Rendezői munka nélkül a színészek céltalanul tévelyegnek az ibseni szöveg ágai-bogai között.
Puskás Tamás rendezésében minden a helyén van, és amit vállal, teljesíti is.
Az azonosulás mögött álló palástolatlan, őszinte lelkesedés pedig kétségtelenül hat a hallgatóságra is.