Hátat fordítunk az életünknek vagy szembenézünk vele? Ezt a kérdést teszi fel Székely Kriszta, a két lehetséges alternatívával képileg is keretbe foglalva az előadást.
Hátat fordítunk az életünknek vagy szembenézünk vele? Ezt a kérdést teszi fel Székely Kriszta, a két lehetséges alternatívával képileg is keretbe foglalva az előadást.
Most semmi aktualizálás, semmi kikacsintás, Alföldi kezében a Lear királyból egy átgondolt, élő családi dráma lett.
Az inkább könnyedre színezett előadás a végén kap csak sötétebb tónusokat, amúgy jófajta kommerszként definiálja magát.
A Katona a legjobb hagyományaihoz híven ábrázolja az emberi létezés közös élményét, és ez az, amit nem szabad elfelejtenünk az előtérbe kilépve sem.
Kérdés, hogy az ősbemutató szellemének felidézése elég-e ahhoz, hogy valami soha nem látottat tárjon nem csak a régit nem látók, hanem az azt látók szeme elé is.
Szirtes Tamás rendező képes volt ezt az eredeti formájában inkább show-jellegű darabot színházi előadássá változtatni.
Az előadás alkotói meg sem próbálják az ötvenes évek Amerikájában kibontakozó konfliktust közel hozni a kortárs közönséghez.
A Makbett színpadi világában az alvilág helyére az altest, a hatalom őseredeti akarása helyére a mindent akarás embrionális, narancsszínű akarata lép.
Az öreg hölgy ezúttal Egerből látogatott Budapestre, hogy egykori szeretője haláláért felkínálja Güllen város lakóinak és a Nemzeti nézőinek a megváltást jelentő,