Azt hiszem, sokunknak feláll a szőr a hátán, ha bármilyen kontextusban meghallja a „társadalom” szót, ezt a lényegében megfoghatatlan, és gyakran a szimpla nagyotmondás

Spiró mára a poros, szocreál hangulatú kis magyar drámák mesterévé vált. Egyedi stílusát magán az összetéveszthetetlenségig viselő kétszereplőse, akár

A Katona József Színház 25. évadát ünnepelve mutatta be nagyszínpadán a Macbethet , amit már az előző évadban beharangoztak, így sokan kíváncsian, a szokásos elvárásokkal

Shakespeare vígjátéka a Budapesti Kamaraszínház feldolgozásában nem is annyira vígjáték, mint inkább egy jól átlátható szerkezetbe csomagolt, fordulatos dráma, egészen az

Teljesen ismerős történet Uriel Acostáé. Az amszterdami zsidó közösséget friss szellemű tanaival feldúló, majd azokat szerelme elvárásaival szemben, de az ő érdekében

Egressy Zoltán Portugál című darabja évek óta hatalmas sikerrel fut a Katonában, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy színész, író és rendező egyaránt beletalált

"Ezeréves Magyarország" - így hangzik a köszöntés, amely számtalanszor, szinte már-már sulykolásszerűen hangzik el a színpadon. Minden kommunikációs csapdahelyzetből kiút,

Másfél óra alatt egy életet eljátszani. Rendkívüli kihívás. Különösen úgy, ha egy kiemelkedő művész fizikailag és lelkileg egyaránt mozgalmas életéről van szó. Az

Reviczky Gábor ül középen egy széken, és folyamatosan szenved. Ezúttal azonban a szenvedés tényleg vicces tud lenni, Reviczky ugyanis visszafogottan egyensúlyoz a komédia és a

A kortárs színház kísérletező kedvű alakjai, úgy tűnik, elkezdték felfedezni és kipróbálni, hogy milyen új – vagy esetleg elfeledett – eszközök alkalmazhatóak