Egressy Zoltán Portugál című darabja évek óta hatalmas sikerrel fut a Katonában, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy színész, író és rendező egyaránt beletalált

"Ezeréves Magyarország" - így hangzik a köszöntés, amely számtalanszor, szinte már-már sulykolásszerűen hangzik el a színpadon. Minden kommunikációs csapdahelyzetből kiút,

Édeskettes hármasban címmel egy felturbózott Neil Simon-darabot rendezett Szirtes Tamás a Madách Színház színpadára. A zeneszerző Vernon és a dalszövegíró Sonia, valamint a

Ibsen „olvasmányos” stílusát izgalmasan színpadra vinni csak úgy lehet, hogy a nézőt valami úton-módon vagy intellektuálisan beindítjuk, vagy a látványelemekkel szimplán

Gothár Péter ezúttal Petr Zelenka – kortárs, cseh film- és színházrendező, valamint drámaíró – egyik művében találta meg gondolatainak médiumát. Szembesítő,

A zárásig viszont a színészek keményen dolgoznak. Lengyel Tamás kriplije sajátos felfogás, és bár nem az egyetlen, mégis következetes és egyedi játék. Igaz az első

Itt mindenki elbeszél egymás mellett. A férfi, aki mérnök Amerikában, most hazatér, hogy megkeresse azt az embert, aki megsúgta neki: rajta van a listán – disszidált, de most

Az előadás alapvetően működik. Vannak poénok, a közönség elnevetgél, de a fergetegestől messze van. A szituációk színrevitele eléggé szolgai, mintha Valló Péter csak egy

Gyakran egész életünket áldozzuk fel arra, hogy vélt vagy valós szerelmünkkel tengethessük el földi pályafutásunkat, miközben szép lassan pokollá tesszük egymás életét.

Tetszik vagy sem, az ember időnként előítéletekkel ül be a nézőtérre. Bevallom, elképzelni sem tudtam, hogy a Páratlan páros alapötletéből hogyan lehet kihozni még egy