A történet mindamellett jó alapot biztosít a játékos túlzásokra, ugyanis senkit sem kímél . A konkrét utalásokat jobbára elkerülve, többé-kevésbé ítéletmentesen

Nagyzolás, felszíneskedés, egymással való versengés és persze mértéktelen rongyrázás jellemzi a Solmay-család életvitelét, mindez azonban csak annyira lehet stabil és

1608-ban, Erdélyben vagyunk – méghozzá a Miskolc Nemzeti Színház legújabb nagyszínpadi bemutatóján, Móricz Zsigmond Erdély-trilógiája első részének, a Tündérkertnek a

Az Ablak esetén ez a helyzet egy tizenhat éves fiú körül körül szétmálló család egy „rossz” környéken: egy érzékeny idegrendszerű anya, egy józan embertelenséggel

Ha a történet ismerős, a cím ellenben nem, az azért van, mert korábban, a Madách Színházban Édeskettes hármasban cím alatt játszották, de a Zene és szöveg című film

Székely Csaba azonban nem is a történelmi személyiséget, hanem kortársunkat, a hatalomvágyó, törtető politikust látta meg Vitéz Mihályban; Béres Attila rendezése pedig

A kapuban bárszéken ülő, kigyúrt biztonsági ember, hasonlóan megnövekedett társai beljebb és a többemeletes, hetedik kerületi bérház hátsó-belső udvara mint színtér,

A baj csak az, hogy önmagában ez már közel sem annyira működőképes megoldás, mint a darab keletkezésekor. Bár a poénok és helyzetek egyenként, egymástól függetlenül

Ebből a szempontból érdekes a szereposztás, mert amíg a simulékony vezetőt a határozott kiállású Mátray László játssza (aki például nemrég tökéletes választás volt

Sylvia Plath Az üvegbura című regénye egy érzékeny írói lélek gyors összeomlásának és a lassú felépülés halvány lehetőségének a története. Mivel félig-meddig