Az előadás annyira könnyedén ugorja át a meséből fakadó lineráis narrációt, hogy egyáltalán nem is szándékozik elmondani a történetet. Az arab mesevilág ebből a

Frenák Pál koreográfus nem a kötelező köröket futja meg a kibertér kontra valódi élet posztmodern közhelye körül, nem intellektuálisan pálcát tör az egyik felett és

Ez a narrátor az elején azzal a gúnyos formában közismertté vált pszichológusi fordulattal kezdi, hogy „Akarsz róla beszélni?”, amelyre egy koporsóból kiszóló lány

Ennek megfelelően az előadás lassan kezdődik, egy hegedűs próbálgatja húrjait, a táncos pedig fokozatosan telik meg a zenével. Egyre ütemesebb, egyre dinamikusabb ez a

Közben pedig egy pillanatra sem merül fel a pszicho-tánc vagy a társadalmi modelldráma lehetősége, ami a színpadon zajlik, annak semmi köze nincs semmiféle családi

Juhász Kata 2010-ben Lulu, avagy a rossz tanuló felel címmel bemutatott koreográfiájának van egy színházi változata is, most azonban a tantermi variációról lesz szó. Ahol

Pedig elvileg mindennek olyan szépnek kéne lennie. Hiszen egy esküvőn vagyunk. A tér gyakorlatilag csupasz, mindössze egyetlen nagy gumimedence van a közepén, a medence amúgy

A Trilógia Maraton egyes trilógiáin belül Gergye Krisztián remek ívszerűséget talált, és ahogy az előző három rész esetében, úgy ezúttal is a személyestől haladtunk, egy

A koreográfia is az írás aktusát állítja középpontba. A Virginia Woolfot táncoló Barta Dóra legalább annyit ír az előadás folyamán, mint amennyit táncol. Egy nagy fekete

De nem passzol. Persze nincs ígérve, hogy passzolni fog, csak az emberben kénytelen-kelletlen felmerül a lehetőség, hogy ha már két egyfelvonásos kerül egymás mellé, amiben