Lázas jövővíziókból lehet igen jó előadást csinálni (emlékezetes a színházak bezárása utáni időről szóló szatíra, a Nézőművészeti főiskola , vagy A per

Latex bőrcuccokban punk és lightrock zenére előadni egy Katona József–Spiró György-drámát elég meredek, de miért pont így ne lehetne. A hatalomba beleőrült emberek

Egy család élete jelenik meg a színpadon. Amerikába emigrált anya, itthon hagyott gyerekek. Néha beszél velük telefonon. Ritkán. Fia depressziós, a lány gátlástanul csalja a

Lónyay Erzsébet, Psyché talán a magyar irodalom egyik legösszetettebb személyisége. Weöres Sándor a fikció és a valóság határán mozgatja hányattatott sorsú

Példaként a balladai homály, amely olyannyira meghatározza a szkénés produkciót, az itt nincs. Mohácsi nem időtlen, ám korszerű példázatot mesél, hanem inkább stilizált,

Lars von Trier ebben a drámájában (hiszen a film is sokkal inkább színházi, mint mozgóképi nyelven készült) is a közösség és az egyén viszonyát boncolgatja, egy

Kevés alkalmasabb hely van a világon egymás végső meggyűlölésére, mint a magát fejlődőnek, intelligensnek, haladónak és civilizáltnak beállító nagyváros. Itt folyamatos

A nagy találkozásokból többnyire sztorik, ritkábban barátságok, esetleg szerelmek szoktak születni, legritkábban egy előadás. Pedig Fekete Ernő és Weöres Sándor

Mert a díszlet önmagában egy műalkotás: részletgazdag seszínű lakás, tele van titokkal, rejtekkel. Kár, hogy nem ehhez az előadáshoz készítette Kentaur. A díszlettel ugyanis

Albert Einsteint máig a világ egyik legnagyobb és talán leghíresebb tudósaként tartjuk számon. Amikor az ember magából indul ki, úgy gondolja, hogy ilyen szintű szellemi munka