Tulajdonképpen érdekes lehet, hogy az est főszereplője, Fábián Gábor vajon Bodó Viktor rendezővé, Patrick Bateman fikciós tömeggyilkossá vagy Jack Bauer tévé-akcióhőssé

Alföldi Róbert rendezésében nem elég a Bánk bán aktualitását hangsúlyoznunk, hanem sokat kell beszélnünk könnyedségről, humorról, egyértelmű érthetőségről, ami

Én önmagam akarok lenni. És ehhez a legjobb út, hogy ne legyek önmagam.
Ilyesmi bölcsességekkel élnek a Bifidus essensis, avagy tűsarkon a téboly című előadás – nehéz azt

Feladat: megtalálni az élet értelmét. „Az élet értelme egy filozófiai kérdést képez, mely az emberi létezés céljával, jelentésével és értelmével foglalkozik” –

Nehezen megfogható a Kecskeméti Katona József Színház Ruszt József Stúdióban bemutatott Gogol. Utóirat című előadása. Tán éppen azért, mert sokfelől megközelíthető a

Kis magyar szocio-abszurd egy kis vakonddal, akinek a fejére csináltak. Érthetjük a kis vakondot egy kis közembernek is, azonban a HOPPart előadásában sokkal fontosabb a

A történet főhősei három kiábrándult és magára hagyatott (megcsalt, szexhiányos, leszbikus) huszonéves, akik egyre inkább gyűlölt, impulzus nélküli életük egyik

Lázas jövővíziókból lehet igen jó előadást csinálni (emlékezetes a színházak bezárása utáni időről szóló szatíra, a Nézőművészeti főiskola , vagy A per

Egy család élete jelenik meg a színpadon. Amerikába emigrált anya, itthon hagyott gyerekek. Néha beszél velük telefonon. Ritkán. Fia depressziós, a lány gátlástanul csalja a

Latex bőrcuccokban punk és lightrock zenére előadni egy Katona József–Spiró György-drámát elég meredek, de miért pont így ne lehetne. A hatalomba beleőrült emberek