Azért, mert Dömötör András rendező nem veszi szó szerint Marius von Mayenburg darabjának alaphelyzetét, a kérdés nem az, mi van, ha valakit egy napon a csúnyaságával
Rögtön a felvilágosult cosmopolitizmus egyik alapjelenségével, a toleranciaálarcba bújtatott feminizmus kibontakozásával találkozunk, amint épp megpróbál verbális párharcban
Aki már látott valaha Woody Allen-filmet, pontosan tudja, hogyan érdemes elképzelni egy, a nagyvárosi magányba belefordult, fáradhatatlanul önreflexív, kényszeresen verbális és
Mivel azonban ez a befejezés magát a történetet teszi teljesen értelmetlenné, kénytelenek lennénk e zárlatot valamiféle jelenidejű reflexióként kezelni, de ha ezt megtennénk,
Esetünkben – vagyis a Bivaly-szuflé című darab esetében – nem is egy, hanem négy ember próbálkozik ezzel. Igaz, csak egyikük, a Pepets névvel illetett személy forcérozza
Meg szeretném érteni, miért van arra szükség, hogy egy narrátor elmondja azt, amit a színpadon látni kéne. Mert úgy vélem, ha a színészek azt érzékelik, hogy egy külső