Meglehetős fejtörést okoz ez előadás: vajon mit jelenthet, ha egy krampusz kegyetlenül megaláz, és agyontorzított elektromosgitár-kakofónia közepette megkúr egy angyalt? A

Azért az elég ritka, hogy a négy óra hosszú előadás végeztével az ember kilép a színházból, nekidől az épületnek, és folytatja a hangos röhögést. Bent ugyanis

Baksa Imre
Bár Charles távoztával mintha kezdetét venni a történet, a tempó nem igazán gyorsul fel, pedig az események szaporábban sorjáznak: Cathy terhessége, majd a

Mel elveszti az állását, miközben folytonos konfliktusban áll a szomszédok egy részével (ne háromemeletes bérházra, hanem sokemeletes lakáskomplexumra tessék gondolni, máris

Ötletesen és kidolgozottan igénytelen díszlet fogad minket: a látkép minden elemében, afféle minimálrealista módon, a (poszt)szocializmus apró jellegzetességeit jeleníti meg.

Nagylétszámú tánckar, gigaszínpad, óriási lépcsők, fényűző pompa és Andy Warhol rojtosra idézett, tizenöt perc hírnévről szóló mondata jutnak eszünkbe elsőre a

A Budapesti Kamaraszínház Utazás az éjszakába című előadása egy szinte mindnyájunkat (más-más mértékben) érintő problémakört feszeget. Dióhéjban: egy család

A Nemzeti Színház nagyszínpada ezúttal a kicsiké és persze szüleiké: Lázár Ervin Berzsián és Dideki című meséjét láthatjuk. Van az előadásban minden, ami egy kisgyerek

Perrault meséje, ahogyan sok más gyerektörténet, két szerelmesről szól, ahol a fiú legyőzi a gonosz varázsolót, hogy elnyerje a lány kegyeit, megszabadítsa a szörny

Klasszikus, ámbár nem konzervmelodráma Leonyid Zorin műve, amely, igaz, nem kecsegtet többel, mint egy jól kidolgozott és felépített lávsztori úgy általában, de ellentétben