London, 2005 júliusa. A napokban hirdették ki, hogy 2012-ben London rendezheti az Olimpiát. Egész Nagy-Britannia örül a sikernek, ám a nagy boldogságot pár nap múlva rettenetes

Mert elkeserítő olyan világban élni, amelyben minden sémákra épül. Amelyben az embereknek elég egy-két jó szó (az olaj) ahhoz, hogy elhiggyék: foglalkoznak velük. Amelyben

Lónyay Erzsébet, Psyché talán a magyar irodalom egyik legösszetettebb személyisége. Weöres Sándor a fikció és a valóság határán mozgatja hányattatott sorsú

Tony a hatalmas színpadon egy tisztességes szólószámban kürtöli világgá hirtelen, lágyan lángra gyúlt szerelmét, amely majd elemészti a szívét. Gyönyörű, tiszta, erős

Balsai Móni, Gémes Antos
Itt van az első jel az előadásban, hogy valami nem stimmel. Mert eddig szinte minden passzent: a párbeszédek peregnek, az események sűrűek,

Fehér Ferenc darabját a fonott kalács fonja körbe, öleli keretbe, és a kalácsevés, kalácstörés motívuma. Vannak helyzetek, képek, pillanatok, amelyek megvilágítják az

Példaként a balladai homály, amely olyannyira meghatározza a szkénés produkciót, az itt nincs. Mohácsi nem időtlen, ám korszerű példázatot mesél, hanem inkább stilizált,

Tulajdonképpen érdekes lehet, hogy az est főszereplője, Fábián Gábor vajon Bodó Viktor rendezővé, Patrick Bateman fikciós tömeggyilkossá vagy Jack Bauer tévé-akcióhőssé

Cserna Antal
Ez egyrészt köszönhető a már említett nem túl átütő alakításoknak, illetve annak, hogy bizonyos jelenetek eléggé vontatottak. Talán, ha kicsit többet

Ezt kérdezi Csákányi Eszter a Csákányi-Kulka est egyik dalában. A kérdés valóban jogos, az estét illetően, legalábbis részben. Az est témája ugyanis dalok (főként