1954. július 4-én míg az amerikaiak vígan ünnepelték függetlenségük 178. évfordulóját, durrogott a pezsgő és boldogan zengtek az utcák, addig a díszbe öltözött magyar

Egy család élete jelenik meg a színpadon. Amerikába emigrált anya, itthon hagyott gyerekek. Néha beszél velük telefonon. Ritkán. Fia depressziós, a lány gátlástanul csalja a

Kemény fizikai összecsapások zajlanak a színpadon: csattan a pofon, puffan a vádli, a térd, a comb a facsúszkán. A nyíltszíni pankráció néha nekifutásból, néha helyből

Béres Ilona, Pavletits Béla, Csernus Mariann
Joseph Kesserling bohózata háborús allegória – lenne, bár nyilván alkalmas az őrült világ bármilyen párhuzamos jelzésére

Mert abból az első felvonásban nincs túl sok köszönet, hogy affektáló, gyerekeket játszó felnőttek csilivili ruhákban kergetik a jampi élet illúzióját, körülbelül annyi

A gyerekekre szabott mozgalmas, színes, ötletvarieté azon kívül, hogy minden pillanatában önfeledten „mesél”, a szó egyfajta posztmodern, lendületes értelmében, még a

A tehetség az egyik legszebb szavunk. Ennyire tiszta, magasztos, és tiszteletet ébresztő, feltétlenül pozitív fogalmunk talán csak nagyon kevés van. Pedig a tehetség legalább

A történet főhősei három kiábrándult és magára hagyatott (megcsalt, szexhiányos, leszbikus) huszonéves, akik egyre inkább gyűlölt, impulzus nélküli életük egyik

Ranyevszkaja földbirtokosnő öt év európai utazgatás után, tele emlékekkel és adóssággal érkezik meg szeretett hazájába, Oroszországba. Négy évtizeddel vagyunk a

Lehet, hogy csalódni fog az, aki arra számít, hogy Raymond Chandler krimiklasszikusát, az Elkéstél, Terry! -t valóban bűnügyi történetként viszik színpadra. Zsótér Sándort