Hétköznapi emberek egy hétköznapi helyen és időben. Dolgoznak, bár hogy ki konkrétan mit, az nem tudható, ők sem tudják igazán. A déli élénkülést vészriadó zavarja meg:

Hogy egy művésznek – ha tényleg megtalálta az útját – mi a viszonya az alkotáshoz, pontosan megérthetjük, ha belegondolunk, hogy egy-egy szenvedélyes tevékenységünkhöz

A hossza felvezető után egyszer csak azon kapom magam, hogy nem bírom levenni a tekintetem Széles Tamásról. A színész olyan megszállottsággal és értéssel adja át Greiner

Ötletes prológusokkal kezdődik a Nemzeti előadása, már az előtérben: néhány teljesen hétköznapi nézőnek látszó fiatal különböző akciókkal „sokkolja” a

Számtalanszor olvassuk, hogy „sok év után ismét összeállnak”, meg „visszatér az évtizedek óta nem látott formáció”, újabbnál újabb búcsúkoncertek és

A történet egy kedves brit limonádé. Brooksie több évtizedes együttélés után elveszti feleségét, amit nem tud feldolgozni. Kétségbeesetten fél az egyedülléttől és az

A szerző szerint „szomorú bohózatot” látunk az elmúlásról, a relatív időről, és az emberek társaságban történő mentális deformáltságáról, amely egyfajta

Talán az egyetlen téma, amiről senki nem nyilatkozik szívesen, az a halál. Mi történik velünk, ha a testünk már beadta a kulcsot, elrohadt, netán valaki széttrancsírozta? A

A basherte megtalálása, a takarítás szeretete és gyűlölete és a gyilkos vicc egy különös ötszögben. A Sanyi és Aranka Színház Sarah Ruhl, kortárs fiatal amerikai írónő

A mai modern, haladó, fejlődő és rohanó világban ritkán képesek Agatha Christie kultikus intellektuális krimijei, valamint a műfaj egyéb alkotásai releváns és élő