A magyar irodalom talán egyik legsűrűbb művének színpadra állításával próbálkoztak a Budaörsi Játékszín alkotói. Márai Sándor Füveskönyv e bár szép és bizsergető

Bácskai Júlia érdekes, izgalmas és kockázatos feladat elé állítja előadásai alkalmával mind színészeit, mind nézőit, és ezzel párhuzamosan saját magát is. Az ő feladata

Naturalizmus, dekadencia, testiség, dehumanizáció. A modern kornak jellemzője ez a pár szó (amelyek szerencsére azért nem fedik le teljesen a valóságot). A Bárka Színház

Azt hiszik, minden a legnagyobb rendben van a munkájukkal, családjukkal? Vagy épp azt gondolják, hogy nem? Arra gondolnak, hogy csak önök hoznak áldozatot és senki más? Vajon a

Mi van, ha életmentő erkölcsi lózungjainkra épült kártyavárunk leomlik, öncsaló üres frázisaink hamissága kristálytisztán kezd zakatolni a fülünkben, és eltűnik a homok,

A hétköznapi életben „továbbképzésnek” nevezik. A szerencsésebb munkahelyeken jó néhány napig tart valami pofás kis szálloda rideg konferenciatermében, ahol felkészült

Emma és Robert házas, és van két gyerekük, ahogy Jerryéknek is. Jerry és Robert gyerekkori barátok, és a két család is csodásan megvan egymás társaságában. Festeni sem

Dunai Tamás József Attila Minden rendű emberi dolgokhoz című versével kezd, amellyel könnyedén és előre értelmezve vezeti fel az előadást – ez akár még az annyit idézett

Lássuk be: a kötelező olvasmányok „muszáj” voltával vívott csatákból rendszerint a könyvek kerülnek ki vesztesként. Ez a helyzet Jókai Mór A kőszívű ember fiai című

Ha az ezerháromszázas évek sztenderd kulturális keresztmetszeteként Boccaccio Dekameron ját vennénk, akkor nem a sáros kisfalvak földszintes vályogviskóiban robotoló,