Dehát ez a színház lényege, és a színház nem kémiai kísérlet, hogy a konyhában megismételhető legyen. Pedig Vidovszky György mintha csak Öveges professzor klasszikus

Azért sem lenne rossz, ha a játékosság tényleg megszületne a színpadon, mert a sztori nem terheli agyon a figyelmünket (pláne, mert – pont, mint a nagy opera seriá k esetében,

Ari-Nagy Barbara dramaturg pedig pontosan érzi, érti ennek a finom egyvelegnek a határait és játékszabályait, minden figurán érezhető, hogy éppen mi lenne a célja, éppen mi a

Vajdai most három olyan munkát gyűjtött egybe, amelyben a TÁP Színház társulatának nagyobb szerepe volt vagy lett. A különféle műfajú jelenetek úgy adják ki az őseredeti

Jókai Mórnak a Baradlay családról szóló, párhuzamos szálakon futó, az 1848-49-es eseményeket feldolgozó regényéből gyakorlatilag minden fontosabb cselekményrészletet

A rendező által tervezett tér is azt sejteti, hogy nem egy békebeli általános szerelmi sztorit fogunk látni. A díszlet földrengés sújtotta tájat idéz, a kis fogadó

Valahol Európában másfél nappal a bemutató előtt A szopottgombóc című bohózatot próbálják be a majdnem kész díszletekbe, de hamar kiderül, hogy nem csak a látvány szorul

A színművészeti padlásterében vagyunk, ahol az előadás rendezői instrukciókkal kezdődik: 1) a fiúk és a lányok két külön csoportra kell, hogy osztódjanak, 2) mind a két

A sztori ugye közismert, lényegét tekintve annyi, hogy van ez a Don -Juan- Giovanni, aki még a legyet is röptében, ráadásul egymás után bármennyit, mi több, bármelyik lánnyal

A kezdő kép vákuumként szippant Morfov ijesztően sötét erdejébe, az ember érzéseit grammra lekettőzve. Semmilyen pozitív gondolat nem férhet meg egy olyan jelenetben, amelyben