Pedig Zöldy Z. Gergely szcenikájának minimalizmusa ellenére – egy központi kanapé mellett csak néhány kellék egészíti ki az üres teret – markánsan teátrális,

Hanem az attrakciókról. Amelyek sokszor teljesen felfejthetetlenül kapcsolódnak a szomorúbohóc-sorsot epizódról epizódra ecsetelő, amúgy korántsem meztelen, csak jelmeztelen

Mert lett légyen bármilyen színvonalas egy hangalámondás, az sokat elvesz a színészek teljesítményéből, hiszen mégiscsak fontos része a színészek szakmájának, hogy

A nehezen átlátható kerettörténet szerint Tündérországban kérdésessé válik a szerelem ereje. Egymásba szeret két tündér, de ahhoz, hogy a szülői áldást megkapják, az

A Párt című előadás pontosan ezt teszi. A színház eszközeivel provokál, egy olyan megoldást kínál fel, ami önmagában feltehetően nem működik, viszont (nem politikai hanem

Tom Lycos darabja nem bonyolítja túl az alapszituációt, a renitens gyerek egy olyan táborba érkezik, ami főleg a fizikai munkával és katonás szigorral igyekszik befoltozni a

„Azé' apukám, mert te már a harmadik percben azt se tudtad volna, hogy fiú vagy-e vagy lány” – szólna a teljesen jogos válasz, mert valamikor még nézőként is nehéz

A teltház valamivel teltebbre sikeredett a teltnél, így kellett némi idő, mire mindenki megtalálta a helyét. A körülményes helyfoglalásért kárpótlóan kellemes volt a

Nagyon faramuci, de a diákok ellenállása valami hasonlónak szól – nyilván teljesen más eszközökkel, ostoba és meggondolatlan módon –, amit a színpadon látható előadás

Nem tudom, mennyiben az előző epizód továbbgondolása a második rész, mennyiben hasonlít egymásra a két produkció, az viszont biztos, hogy ezen az estén egy percig sem vagyunk