A Faust két része meglehetősen elüt egymástól. Míg az első rész egy nagyjából hagyományos történetet beszél el a tudóskodásba belefásuló és vénségére végre élni

Egy közegben elvtársaznak és koncentrációs táboroznak egyszerre – a megelevenedő képek a huszadik századi történelem bugyrainak asszociációi lennének? Kísérlet egy

Alexander Morfov rendező jelen értelmezésében ilyen Shakespeare utolsó műve, A vihar : egy megcsinált látszat, egy tündérmese, amit néhány reménytelen, szigetre vetett

Schnitzler darabja egy kórház életének bemutatásán keresztül országos méretű küzdelmet akar ábrázolni úgy, hogy a külső eseményekről csak beszámolók révén

Mert Hajdu Szabolcs rendező nem kevesebbet tesz, mint a mai magyar társadalmat érintő problémákról hitelesen beszél, ami persze, még nem egyedülálló teljesítmény. De nem csak

A cselekmény egy századfordulón élt, nagypolgári család mindennapjaiba vezet minket, amihez az akkor tizenéves Bianka (Marta Bury) későbbi visszaemlékezése adja a keretet, és

Az atmoszféra adott. A csillagos éjszakai égboltot egy sor karácsonyfaégő jelzi a színpad tetején, közte egy bakanccsal, ami majd az egyik jelentben lesz fontos. Ezt még

„ Dosztojevszkij összes hőse az élet értelmét kutatja. Ettől modernek: nem félnek tőle, hogy nevetségessé válnak ” – írta Camus a Sziszüphosz mítoszában . „

Az első feltűnő probléma az előadással az, hogy majdnem két és fél órán keresztül nem történik benne semmi. Ugyan az alapcselekmény (a kétbalkezes Bertie-nek el kell

Színház a színházban helyzettel indul az előadás, Nyina, Trepljov és Szorin van a színpadon – igen, ők és nem az őket játszó színészek, mint kiderül; mi pedig nem a