Mikor belépünk a terembe, a Trafó színpadának két oldalán négy-négy szimmetrikusan felállított, világító neoncsövet látunk. Kétoldalt, középen egy-egy laptop

Először is talán a témája miatt. Már önmagában az sem magától értetődő egy kortárs táncelőadásnál, hogy könnyen megfejthető, dekódolható tematikával bír. A cím

Nem az érthetőségről van szó. A Marcin Cecko által írt szövegeket mindhárom szereplő nagyon szépen és érthetően artikulálja annyira, hogy az angolhoz nem szokott angoltudás

Illetve akár tartozhatna is, de ahhoz nem lenne hátrányos a megfelelő formát meglelni. Azonban a Default szinte teljes egészében mellőz minden hasonló gesztust. Sehol egy

A montázsszerűen megelevenedő történet a magányból indul, a társas magányban folytatódik, majd az intimitás magányában teljesedik ki, hogy aztán az utolsó képkockán a

Hogy tulajdonképpen miért egy tévés vetélkedő ad keretet ahhoz, hogy Tanya Kabarova és Yael Karavan mozgásban, egy-egy, a témát tökéletesen kifejező tárgy segítségével

Az elején ugyanis egy táncversenyen vagyunk, ahol mindenféle táncstílusban látunk párosokat lejteni a kikiáltott stílus (rumba, swing stb.) elemeit felhasználva, a fekete,

Az első percekben egy nő ül előttünk tükörfejjel, amiben a komplett nézőtér minden tekintete megtalálhatja saját magát. Aztán a tükörfej egy önmagát vizslató arccá

Ami leginkább magával ragad ebben a finoman egymásba folyatott jelenetfüzérben, a hangulat. A nagyívű koreográfiák és a jelmezként használt, próbaruhára emlékeztető

Mivel a technika mára eljutott arra a szintre, hogy nem kell a bakelitlemezen a megfelelő barázdára betalálni a fejjel, a kazettát sem kell tekergetni, sőt igazából a cd-n lévő