Jelenet az előadásból
A művészet mibenlétéről számtalan monográfia, elemzés, vitacikk, filozófiai fejtegetés és természetesen művészeti alkotás született, a Katona
Máté Gábor rendező és az egri társulat két éve viszi színre a megyei napilap egyik hétfői írásából készült egyszeri és megismételhetetlen előadását. Mostanra kissé
Csöpp, csöpp, csöpp.
Lassan elmúlik az éjjel és újra felkel a Nap – idebent a félhomály mégis megmarad. Az idő tovasiklik, mégsem halad sehová, csakúgy, mint a
A Yorick Stúdiószínház előadásában a világ túl van pörögve, fények, hangok szinte pillanatnyi érzékelési lehetősége jelzi a közeget. Nem véletlen, hogy ez a közeg egy
A Hólyagcirkusz Társulat produktuma annyira ambivalens érzéseket kelt és közvetít, amelyekkel korántsem könnyű dűlőre jutni. Az alapszituáció éppen olyan képlékeny, mint
Zsuzsa a pult mögött ténykedik a MU Színház kávézójában, Imre nagy nehezen magához térve vánszorog, valaki hátul egy zongorát szerel, vagy éppen amortizál le végképp,
Nézőként úgy érezhetjük, hogy meg van kötve a kezünk, mert tudjuk, hogy a valóságnak semmi köze nincs a cselekményhez, a darab csupán egy szubjektív véleményt rág a
Nyikolaj Ivanovics Trileckij golyókat lökdösve várja, hogy helyet foglaljunk a színpad körüli nézőtéren, hogy aztán elindulhasson a valódi játék. A többiek fokozatosan, a