Vagy mégis. Tarelkinnek ugyanis esze ágában nincsen meghalni, hiszen nem az élettel, hanem a szegénységgel van gondja. Hogy hogyan került ebbe a szegénységbe az végtére

Érdekes jelenség, hogy az előadás első felvonásában alig vannak komikus jelenetek; a közönség szinte egyszer sem nevet. Mindössze szimpla cselekményábrázolás zajlik:

A klasszikus bohózati elemek egy nagyon is mai alaphelyzetbe épülnek bele: egy pszichiáter rendelőjében vagyunk, ahová két, mint kiderül, egymást nagyon is jól ismerő

De azért ott motoszkál az a kérdés az emberben, hogy miért nem _nevetnek_ az emberek? S miért érezzük magunk is a második felvonás közepén, hogy nem pörög könnyeden az

Csiszár Imre rendezése lendületesen, üresjáratok nélkül működteti a vígjátéki szerkezetet, és a színes kavargást a megfelelő pillanatokban egy-egy sötétebb

Vagyis az események valós időben játszódnak, sőt teljesen valóságosan mi magunk is részei vagyunk a történéseknek. Ugyanis a gyilkosság időpontjáról egyetlen hiteles tanú

Lengyel Menyhért vígjátéka, ha saját jogán nem lett volna világhírű, akkor Lubitsch Ernő filmje (1942), majd Mel Brooks átdolgozása (1983) nyomán biztosan az lett, egyszerűen

Amennyiben a Mr. és Mrs. című produkcióban keressük a választ, akkor az minden valószínűség szerint _nem_ lesz, pedig a vállalás igazából nem volt nagy: az öt jelenetet a

Miért is ne lennének hálásak, hiszen Rosaura, Beatrice, Lucietta és Colombina egész nap leánykérésről és szerelmekről pletykálnak. Például Ottavióról, akihez többek

Horesnyi Balázs forgó- és szintező színpadot is alkalmazó díszletei ugyan látványosak, de jellegtelenek és elnyomóak, a Füzér Anni tervezte jelmezek pedig érdektelenek. Ez