Mert elkeserítő olyan világban élni, amelyben minden sémákra épül. Amelyben az embereknek elég egy-két jó szó (az olaj) ahhoz, hogy elhiggyék: foglalkoznak velük. Amelyben

Lónyay Erzsébet, Psyché talán a magyar irodalom egyik legösszetettebb személyisége. Weöres Sándor a fikció és a valóság határán mozgatja hányattatott sorsú

Tony a hatalmas színpadon egy tisztességes szólószámban kürtöli világgá hirtelen, lágyan lángra gyúlt szerelmét, amely majd elemészti a szívét. Gyönyörű, tiszta, erős

Balsai Móni, Gémes Antos
Itt van az első jel az előadásban, hogy valami nem stimmel. Mert eddig szinte minden passzent: a párbeszédek peregnek, az események sűrűek,

Fehér Ferenc darabját a fonott kalács fonja körbe, öleli keretbe, és a kalácsevés, kalácstörés motívuma. Vannak helyzetek, képek, pillanatok, amelyek megvilágítják az

A nagy találkozásokból többnyire sztorik, ritkábban barátságok, esetleg szerelmek szoktak születni, legritkábban egy előadás. Pedig Fekete Ernő és Weöres Sándor

„Az életem csúcsán vagyok, annyira, hogy most lenne a legjobb meghalnom, hogy boldogan tegyem” – namármost úgy vagyunk berendezkedve, hogy amint ez valakiben felmerül mint

Egy vajszívű, birtokos apa, egy kotnyeles, mégis jó lelkű anya, jóképű, homályos múltú udvarlók és nem kevesebb, mint öt eladósorban levő lány. A XIX. századi angol

Ezt kérdezi Csákányi Eszter a Csákányi-Kulka est egyik dalában. A kérdés valóban jogos, az estét illetően, legalábbis részben. Az est témája ugyanis dalok (főként

Ha azt mondom, hogy a szerző a természetjog és a jogpozitivizmus szembenállását boncolgatja, valamint sommás véleményt mond a feministák választójogért folytatott