Már az előadás prológusa, első néhány acsarkodásfestő perce is jól bevezeti a hangvételt: a két család addig-addig hecceli egymást, mígnem a szó és minőségcsata (ti.

Ki ne találkozott volna Dadeli, Rila vagy Reebook cipőkkel, pólókkal vagy nadrágokkal? Valószínűleg jóval többen, mint ahányan emlékeznek rá, hiszen valamennyin szép nagy

New Karthágó beszédes nevű vidéki egyetemi városka valahol Amerikában. Itt játszódik Edward Albee drámája, amelyben egyetlen éjszaka leforgása alatt két házaspár élete,

Látszatra minden stimmel: kastélybútorzat, nagy ablak, misztikus éjszaka, három szmokingos férfi bejön, kisvártatva elkezdődik a dráma, a kihallgatott párbeszéd a zeneszerző

Azonban arra kérdésre, hogy miért kellett színpadon megszólaltatni ezt a művet – bár a dráma rengeteg lehetőséget kínál –, nem kapunk igazi választ. Azon kívül persze,

Mert a díszlet önmagában egy műalkotás: részletgazdag seszínű lakás, tele van titokkal, rejtekkel. Kár, hogy nem ehhez az előadáshoz készítette Kentaur. A díszlettel ugyanis

A gondolkodó ember kénköves keserves útján mindenképpen belebotlik olyan kérdésekbe, amelyek a saját határairól szólnak. Ezek gyakran a valóság és képzelet határait

Gumicsónak? Extrém úszógumi? Traktorgumi? Valami nagy, fekete abroncsot vonnak, húznak, tolnak, szenvednek át és át a füstös színen a vihar hangjai közepette Frenák Pál Seven

„Mert kell egy hely, hol minden szellem látható, / Mert kell egy hely, hol minden szólam hallható. / Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok, / Mert kell egy hely, hol

Múlt és jelen csap össze egy nem látható, de az első pillanattól érezhető dimenzióban, amelytől az előadás hasonló hatást ér el, mintha egy pszichothrillert néznénk: