A kiindulópont mindjárt az, hogy Bulgakov regényét szinte lehetetlen jól színpadra adaptálni. Először is egy regény a regényben helyzettel találkozunk: a Pilátusról és

De haladjunk sorjában: Csehov a dráma első mondatában helyszínként egy olyan szobát ad meg, amelyet máig gyerekszobának neveznek, Tagirovsky rendezése pedig ezt a motívumot

Itt mintha a Bánk bán nem is egyszerű eszköz, hanem egyenesen ürügy lenne a hazához való viszony megfogalmazásához. Amellett, hogy a nemzeti öntudat egy fontos elemét, egyik

Bakancslista. Mit szeretnél még csinálni, mielőtt meghalsz. Az utca embere válaszol. Bungee-jumping. Űrutazás. Halálközeli élmény. Elutazni Indiába. Felfedezni Magyarországot.

Prof, Don és Bob: az áltudós, az álúr és az álszolga működésképtelen triumvirátusa ez, ahol senki sem az, aminek látszik. Prof nem ért semmihez, Don ócskaságai

„ Tragikus végű komédia ” – így nevezi művét Dürrenmatt. Komédia ez a javából, egészen groteszk komédia, miközben egy nagyon is komoly probléma áll a hátterében:

A kortárs lengyel drámaíró, Tadeusz Słobodzianek A mi osztályunk című darabja ugyan a XX. századi lengyel történelemről szól, de ugyanúgy szólhatna a XX. századi magyar

Hol van a határ hagyományőrzés és színház között? Mit tudunk kezdeni a XXI . században egy matyó hímzéses ekevassal vagy Cervantes 1500-as évek végén íródott meséivel?

Már az előadás eleje megadja az alaphangot: Kornélból (Kiss Attila), a jóhiszeműen naiv ornitológusból menyasszonya az esküvőjükön csinált bolondot: ott vallotta be, hogy nem

Az ábrázolt titkos üzelmekhez és konfliktusokhoz minden alap megvan: Harpagon (Pálffy Tibor) gazdag özvegyekhez adná gyermekeit lehetőleg minél kevesebb anyagi ráfordítással,